MAVIR

Kezdetben a ragadozó madarak az oszlopon talált varjú és hollófészkeket foglalták el mivel ők fészekfoglalók és nem raknak fészket. Ezek a fészkek kicsinek bizonyultak és olyan helyre voltak építve, ahol a szél könnyen nekisodorhatta a madarakat a vezetékeknek, vagy az oszlopnak olyan részéhez, ami a madarak pusztulását és a hálózaton zárlatot okozhatott. Ezért kellett kifejleszteni olyan műfészkeket, melyek mind a madarak, mind a biztonságos villamosenergia-ellátás kívánalmainak megfelelnek.

Az első műfészkek azokból a színes, műanyag ládákból készültek, amelyekben régen a zacskós tejet tárolták a közértekben. Aztán fából készült négyzet alapú ládákat raktak az oszlopokra is. Később háromszög alapú, tálca jellegű műfészkeket helyeztek ki, amik eleinte fából, majd fémből készültek. Ezek jobban illeszkedtek az oszlopok elemeihez és ellenálltak az oszlopok 30-40 méter magasságában uralkodó mostoha körülményeknek.

Ma már a legbiztonságosabb, fémből készült költőládákat helyezik az oszlopokra. Ezek olyan dobozok, melyeknek két oldala nyitott. Ezeket a fészkeket úgy tervezték, hogy az uralkodó szélirány felől zártak legyenek, ugyanakkor elég nyitott rész szolgálja a madarak ki-be röpködését.

A műfészkekbe almot is raknak a telepítéskor, hogy a madarak abból kialakíthassák fészkeiket. A fészkek magasságában a gyöngykavics bizonyult a legalkalmasabbnak arra, hogy a madarak a mostoha körülmények között fészkeiket kialakíthassák.

Képek

A nagyfeszültségű oszlopokon a hálózatot ellenőrző vezetékfelügyelők vették észre a ragadozó madarak jelenlét, a hollóktól lefoglalt fészkekben. A műfészkek telepítésének lehetőségét a nyolcvanas évek vége felé madárvédelemmel foglalkozó civil szervezetek vetették fel elsőként és igényeikkel a hálózat fenntartóját keresték meg. Az első műfészket, az OVIT (A MAVIR jogelődje) munkatársai a Pro Vértes alapítvány madarászaival 1991-ben Csákvár térségében helyezték ki.

A műfészkek telepítése szerte az országban elterjedt azokon a helyeken ahol a madarászok kerecsensólyom illetve vörös vércsék élőhelyeit regisztrálták. Az együttmőködést a LIFE program keretében az Európa Unió is felkarolta. A fészkek telepítési helyét titkosan kezeljük. Ennek oka egyrészt, hogy a madarak fokozottan védettek, nyugalmukat biztosítani kell, másrészt a villamos energia szállítása veszélyes üzem, a nagyfeszültségű oszlopok magasságuk és a feszültség miatt veszélyt jelentenek azoknak, akik nem szakemberek és nincsenek speciálisan kiképezve. Az oszlopokra felmászni tilos és életveszélyes! Az oszlopokon pedig csak és kizárólag a MAVIR szakemberei dolgozhatnak, természetesen figyelembe véve a madárvédelmi szakemberek észrevételeit, instrukcióit is.

Míg kezdetben 1991-ben 7 műfészek került az oszlopokra, addig volt olyan év, amikor több mint 200 műfészket helyeztek ki az átviteli hálózat oszlopaira a szakemberek javaslatára. Jelenleg közel 300 fészek szolgál a ragadozó madaraknak otthonául. 2011 évre már 5 oszlop telepítése van tervezve.

Képek

A fészkek kihelyezését a madarászok javaslataira a MAVIR vezetékfelügyelőségeinek dolgozói helyezik ki az oszlopokra. Ezt a feladatot csak a maviros szakemberek végezhetik, mivel őket képezik ki a nagy magasságban és a nagyfeszültség jelenlétében végzett munkára. Ők tudják az oszlopok minden típusának esetében, hol van az a hely, ahol a madarak a műfészekben biztonságban érezhetik magukat.

A fészkek felrakását hónapokkal előre tervezik annak érdekében, hogy azt abban az időszakban végezzék, amikor az oszlopokon egyébként is karbantartási feladatok várnak a szakemberekre. Ilyenkor a zavartalan munkavégzés érdekében kikapcsolják az áramot a távvezetéken és nyugodtan dolgozhatnak a fészkek felrakásán is. Vannak olyan esetek is, amikor a feszültségmentesítésre nincsen lehetőség. Ilyenkor különleges, ezüst- és aranyszálakkal átszőtt védőruha segítségével dolgoznak, ami megvédi őket a feszültséggel járó kockázatoktól. Az ilyen tevékenységet FAM-nak, feszültség alatti munkavégzésnek nevezik.

Az oszlopra fémből készült műfészkeket és a zsákba csomagolt gyöngykavics almot csiga segítségével emelik a magasba. A fészkeket csavarokkal, drótokkal gondosan rögzítik, hogy ne sodorhassa le a sokszor 100km/h sebességet is meghaladó szél. A fészkeket időnként ellenőrizni is szokták, ha szükséges kicserélik bennük az almot.

Képek

A villamos energia szállítását egyszerre két, egymást segítő és kiegészítű hálózat végzi. A nagy távolságokra nagy feszültségszinteken kell szállítani az energiát, mert így kevesebb a veszteség, A fogyasztók háztartása azonban a kisfeszültségen érkező áramot használja. Ezért az erőművekből és az országhatáron túlról a hálózat csomópontjaiba (az alállomásokba) az átviteli hálózaton érkezik a villany, az alállomásokban átalakítják (transzformálják) és átadják az alacsonyabb feszültségszintű elosztóhálózatnak. A magyar átviteli hálózat tulajdonosa a MAVIR, jellemző feszültségszintje a 400 kV, de ide tartozik a 220 és 750 kV-os feszültségszint is. Az elosztóhálózathoz területileg tagolt, tulajdonosa területenként változik, ők állnak közvetlen kapcsolatban a háztartásokkal.

Madárvédelmi szempontból mindezt azért érdemes tudni, mert az átviteli és az elosztóhálózaton a különböző műszaki adottságoknak megfelelően eltérnek az alkalmazott madárvédelmi eszközök technikák is.

Az átviteli hálózat térképe

Az átviteli hálózat legjellegzetesebb elemei az oszlopszerkezetek. A különféle időjárási és földrajzi adottságoknak (pl. szél és talajviszonyok), és a biztonsági előírásoknak (pl. terhelési és statikai előírások) egyaránt meg kell felelniük, úgy hogy közben az építés és karbantartás megkönnyítése érdekében nem alkalmazhatunk túl sok egyedi megoldást. Ezért dolgoztak ki a szakemberek alaptípusokat, típuscsaládokat, ezek jellegzetes formájuk alapján megkülönböztethetők. A típuscsaládok nevüket földrajzi elnevezésekről (pl. Szolnok, Ipoly, Paks, Gyöngyös stb.), vagy jellegzetes alakjuk (pl. fenyő) alapján kapták.

Költőláda elhelyezésére minden oszloptípus alkalmas, mivel van elegendő vízszintes felület a költőláda felszereléséhez. Abban a szerencsés esetben, ha a madarak élőhelyén a távvezeték nyomvonala áthalad, lehetőség van a mesterséges költőláda felszerelésére a távvezeték oszlopszerkezetén.

Képek

Mielőtt a műfészkeket és telepítésüket megismerjük, nem árt megismerkednünk azokkal a madarakkal, akik az oszlopainkon keresnek otthont. A varjú és a holló fészket építenek az oszlop számukra kedvező részein, a ragadozó madarak, a kerecsensólyom és a vörös vércse nem rak fészket, ők ezeket elfoglalják. Ahol az oszlopokon a szakemberek varjú, vagy holló fészket fedeznek fel, ott gondoskodniuk kell a hamarosan megjelenő fészekfoglaló ragadozó madarak biztonságos otthonáról, a műfészkekről.

Az alábbi sorokban megismerkedhetünk ezekkel a madarakkal.

Nagy számban mezőgazdasági területeken, erdőszélen fordul elő, de a városokban lévő fasorokban és ligetekben is látható. Megszokta az emberek közelségét, így Budapesten is találkozunk velük. Hossza 45-47 centiméter, szárnyfesztávolsága 93-104 centiméter, testtömege 370-650 gramm közötti. A hím egy kicsivel nagyobb a tojónál (nősténynél). A háta és testalja hamvas szürke, feje, szárnya és farka fekete. Erős, vaskos csőre és lába fekete.
Főleg rovarokat, kisebb emlősöket, madarakat és dögöket eszik, de nem veti meg a növényi eledelt sem. Mezőgazdasági területekkel határos erdőkben, facsoportokban, mocsaras területek fáin fészkel. Fészekalja 4-5 tojásból áll, melyeken 18-20 napig kotlik.
A fiókát 4-5 hetes korukig tartózkodnak a fészekben, de a szülők még utána is etetik őket.  Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt nem álló faj.

Képek

A szántásokban a magok elfogyasztásával károkat okoz, de a különböző bogarak, férgek elpusztításával hasznot is hajt a mezőgazdaságnak. Rendszerint nagy csapatokban portyázik. Nagysága kb. 45 cm, szárnyfesztávolság 81–99 cm, súlya 300–340 g. Az egész madár koromfekete. A hím és a tojó külseje hasonló. A vetési varjú élettartama általában 18-19 év, de néhány példány több mint 20 évet is megél. Intelligens madár, és a papagájokhoz hasonlóan képes hangokat, emberi beszédet utánozni. Magyarországon általában csak téli vendégként tartózkodik, általában október 14-e és 17-e között tűnik fel.
Vékony ágakból épült, sárral kitapasztott, csésze alakú fészekbe rakja 4–5 tojását.
A fiókák két-három hét után repülnek ki a fészekből. A fajt veszélyeztetettsége és a hirtelen állománycsökkenése miatt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – a kék vércsével együtt – a 2009-es év madarának választotta, hogy ezzel is felhívja a figyelmet fontosságára.

Képek

A felnőtt madár hossza 56 és 70cm körüli, súlya 0,7 – 1,63 kg terjed, a tollazata egyszínű, fénylő fekete. Általában költőpáronként külön-külön területeket birtokolnak, de előfordulhat, hogy a fiatal madarak csapatokba verődnek.
Sok helyen leginkább dögevő életmódot folytat, de előszeretettel vadászik gerinctelenekre, kétéltűekre, apró hüllőkre és emlősökre is, sőt, még a kisebb madarakat is elkaphatja. Növényi táplálékát legfőképp a különféle gabonamagvak, bogyók és gyümölcsök alkotják. A holló az egyik legintelligensebb madár a Földön, legalábbis erre enged következtetni igen figyelemre méltó problémamegoldó és hangutánzó képessége és agyának madarak közt egyedülálló mérete. A szabadban igen óvatos, fogságban könnyen megszelídül és beszélni is megtanul. Magyarországon a holló, mint királyi jelkép, Mátyás király udvarában is megjelent.

Képek

Elsősorban a sík és dombvidékek madara. Testhossza 100-115 centiméter, szárnyfesztávolsága 155-165 centiméter. Testtömege 2200-4400 gramm. Testének nagy része fehér vagy piszkosfehér, szárnyai feketék, csőre és lába piros. Jellemzően emberi környezetben fészkel, némelyik magas fákra, kéményekre, templomtoronyra, ma már leginkább oszlopokra építi fészkét, amelynek helyét mindig vizes élőhelyek közelében választja meg. A nedves réteken, tarlókon keresgél nagyobb rovarok, ebihalak, békák után, de elfogyasztja az apró rágcsálókat, halakat, kígyókat, sőt, volt rá példa, hogy kisnyulat is vittek a fiókáknak táplálékként. A megközelítőleg 1 méter átmérőjű fészket ágakból építik és szénával, szalmával, tollakkal bélelik. A fészekalj 4-6 tojásból áll, és 29-30. napon kelnek ki a fiókák, amelyekre a szülők eleinte felváltva ügyelnek, miközben a másik élelmet, vizet hord. A fiatal gólyák a kilencedik hét környékén megtanulnak önállóan táplálékot keresni, csatlakoznak a vonulásra gyülekező csapathoz. Augusztus közepén már csapatokba verődnek, de csak szeptember közepén indulnak el vándorútjukra. Vándorlásuk során a Gibraltár, Boszporusz, Földközi-tengert e két tengerszoros valamelyikén szelik át. Ezután a Szahara felett átrepülve egészen Dél-Afrikáig eljuthatnak, ahol a telet töltik, később, megfelelő időben visszaindulva március végén jelennek meg hazánkban. (A korszerű technikának köszönhetően műholdas jeladókkal már online is nyomon követhető a gólyák vonulása.) Magyarországon fokozattan védett faj, pénzbeli értéke 100 000 Ft.

Tudtad-e?
…hogy nem csak fehér, hanem fekete gólya is létezik, „aki” a - valójában fehér és fekete - fehér gólyával ellentétben teljesen fekete. Persze nem csak ebben különbözik, hanem abban is, hogy kerüli az ember környezetét, olyan ártereken lehet őket észrevenni, ahol őket nem zavarhatjuk. Kevés él belőlük, ezért fokozottan védettek. Eszmei értékük 250 000 Ft.
 

Nagy, varjúszerű madár, testhossza 29-32 centiméter, szárnyfesztávolsága 52-73 centiméter, testtömege 120-160 gramm, feltűnő, élénk színű tollazattal. Nagyobb rovarokat, csigákat, ritkábban hüllőket és kétéltűeket zsákmányol. Jellegzetes vártamadár, karóról, oszlop hegyéről, villanydrótról lesi zsákmányát, de levegőben is próbál élelmet szerezni. Vonuló madár, április végén érkezik vissza a Kárpát-medencébe afrikai telelőhelyéről és laza csapatokba verődve augusztus végén, szeptember elején vonul el. Az összefüggő erdővel borított területeket kerüli, mozaikos jellegű rétekkel, facsoportokkal tarkított sík vidéki biotópokat kedveli. Násztáncát a levegőben végzi és a párosodás után öreg fák odvaiba és partszakadásokba rakja fészkét. Május vagy június elején a fészekalja már 4-6 tojásból áll, melyen 18-19 napig kotlik. Évente egyszer költ, a fiókák a 18-19. napon kelnek és csak 26-28 napos korukban hagyják el a költőodút, de még 1-2 hétig a szülők gondoskodására szorulnak.

Képek

Mezőkkel tarkított erdőkben, facsoportokban, mezőgazdasági területek és legelők közelében él. A sűrű, zárt, összefüggő erdőket viszont kerüli, az ember közelsége nem zavarja, gyakran megjelenik a városokban is. Testhossza 32-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-80 centiméter. A hím testtömege 160-210 gramm, a tojó 200-250 gramm. A hím hátoldala gesztenyevörös sötét cseppfoltokkal, hasi oldala sárgás, elszórt fekete pettyekkel, feje és farka hamuszürke, a farok vége fekete. A tojó háta és farka rozsdabarna, sötét keresztsávokkal, hasa olyan, mint a hímnek, farka végén fekete keresztszalag.
Otthonosan mozog a levegőben, gyakran egy helyben lebeg (szitál) zsákmányt kémlelve, de ritkán kapja el levegőben az áldozatát, általában sebes zuhanás után a földön fogja meg a zsákmányát. Rágcsálókkal, kisebb madarakkal, gyíkokkal valamint nagyméretű rovarokkal, főként bogarakkal és egyenesszárnyúakkal táplálkozik. Többnyire a varjak a fák tetején található, gallyakból álló fészkét foglalja el, ha nem fán fészkel, akkor gyakran választja a fák odvait, löszpartokat, sziklafalakat, kőbányákat, várromokat és a városok magasabb épületeit.
Fészekalja 3-8 tojásból áll, melyeken 28-30 napig kotlik, mely után a fiatal madarak szintén 28-30 nap múlva repülnek ki. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetettként szerepel. Európában csökkenő állományú fajnak számít. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint.

Képek

Sólyomfélék családjához tartozó faj, Európában és Ázsiában honos, vonuló példányai eljutnak a sztyeppéken és a mediterrániumon keresztül Afrikába is.
Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli.
Testhossza 45–55 centiméter, szárnyfesztávolsága 102–126 centiméter testtömege 730–1300 gramm. A tojó (nőstény) nagyobb, mint a hím.
Alapszínük barna, azonban mellükön és hasukon a csepp alakú foltok sűrűbbek és hosszanti csíkokká állnak össze, barkójuk kifejezettebb és fejük is sötétebb.
A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, emellett a galambok fogyasztása is jelentős, de mezei pocokra is vadászik.
A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsősorban holló, dolmányos varjú, és más fészekrakó madarak elhagyott fészkeit foglalja el.
Nászrepülésük az időjárás függvényében január végén, február elején kezdődik.
A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, amely 32 napig tart. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket.
Magyarországon a kerecsensólyom fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1.000.000 forint.

Tudtad-e?
…hogy egy alkalommal, évekkel ezelőtt agy parlagi sas is fészkelt Heves megyében egy nagyfeszültségű oszlopra rakott fészekben. A sikeres költésből 3 fióka repült ki. A fészket a költést követő télen a vihar lefújta az oszlopról és azóta a sas nem tért vissza oda. Ezen ritka eseményt máshol még sehol sem regisztrálták.

…hogy nagyon ritkán, de előfordult már egerészölyv, kabasólyom és erdei fülesbagoly is költött az oszlopon, de ezek csak egyedi események voltak, ezekre a madarakra nem jellemző, hogy az oszlopokon keressenek otthont.
 

Képek

A MAVIR ZRt. végzi az átviteli (nagyfeszültségű) hálózat fejlesztését, üzemeltetését és karbantartását, úgy hogy a fogyasztókhoz minden pillanatban akadálytalanul eljuthasson az áram. Nem is gondolnánk elsőre, hogy ehhez a feladathoz a madárvédelem is hozzátartozik, pedig a madarak védelme a mindennapokban a fogyasztók védelmét is jelenti.
Ha egy madár rossz helyen száll le vagy épít fészket egy oszlopon könnyen baleset éri – ez pedig a madár sérülése esetleg pusztulása mellett zárlatot okozhat a vezetéken és áramkimaradást a háztartásokban. A villamos szakemberek és a madárvédők ezért dolgoznak évtizedek óta azon, hogy minél biztonságosabb legyen a madarak számára a hálózat.
Ehhez persze minél jobban kell ismerni a madarak szokásait. Ennek érdekében indítottuk el a kamerázási programot, fontos információkhoz juttatva azokat az ornitológusokat, akik a ragadozó madarak életét kutatják.
Emellett a program remélhetőleg élményteli pillanatokat szerez azoknak, akik a program keretében a nászrepüléstől, a fiókák gyűrűzésén keresztül azok kirepüléséig figyelemmel kísérik egy kerecsencsalád (vagy vércsecsalád) életét. Kattints hát a monitorra és figyeljük együtt a madárcsalád életét.

Tudtad-e?
… hogy ez a program nem csak a madarászoknak, hanem azoknak a biológusoknak is fontos információul szolgál, akik azokat a kisemlősöket (ürgéket, pockokat, cickányokat, stb.) kutatják, amik a megfigyelt madarak táplálékául szolgálnak.

…hogy nem csak a fészkeket szokták kamerával megfigyelni, hanem a fészekből kirepülő madarak egyikére-másikára jeladót helyeznek fel, melyet a hátán magával repít vándorlása során. Közben a jeladó a műholdak segítségével regisztrálja a madár útját. Az egyik legnagyobb és legismertebb, Dóra nevű vándor a jelenleg is bekamerázott fészekből repült ki évekkel ezelőtt. Ez a kerecsensólyom nevét arról a hölgyről kapta, aki a megfigyelését végezte a Pro Vértes Alapítványban és jelenleg is ennek a programnak a sikerén fáradozik. Dóra két évben is vándorútra kelt. Bejárta keleten a sztyeppéket, és amikor jött a tél a mediterránium melegében nyert oltalmat, majd költeni visszatért hazánkba.
 

Magyarországon és külföldön is figyelték már kamerával ragadozó madár családok életét. De talán ez az első alkalom, amikor ezt a nap 24 órájára tervezzük.

Szerettünk volna egy olyan fészket megfigyelni, ahol már az előző évek kamerával való megfigyelése nem okoz a madaraknak bizonytalanságot. Ezért választottuk a kamerán látható műfészket, ahol kerecsensólyom párok az elmúlt évben sikeresen költöttek.

Ennek érdekében amint észrevettük a madarakat, akik a tél végeztével visszatértek fészkelő helyükre, a fészekkel szemben olyan speciális kamerát helyeztünk el, ami nappal és éjszaka is képes képet továbbítani a fészekről. A működését akkumulátorok és napelem biztosítja. A képet rádiótechnikai úton, az internet segítségével juttatjuk el a szerverre és a honlapra, amit most éppen te is olvashatsz sok száz társaddal együtt.

Tudtad-e?

…hogy nem csak a galambokat gyűrűzik meg gazdáik, hanem a ragadozó madarak is kapnak gyűrűt annak érdelében, hogy egyeztetni lehessen őket, ha bajba kerülnek, vagy ha megfigyelik őket távol fészküktől. A nyomkövetők, amiről már írtunk a gyűrűk XXI. századi változatai, melyek aktívan adnak jelt a madarakról.

A madarászok nevet is szoktak adni védenceiknek, mint például a már ismertetett Dóra, aki bevándorolta Európát nyomkövetővel a hátán.

Képek

Élőhelye a füves puszta, a nagyobb gabona- és kukoricatáblák, de óvatos, rejtőzködő életmódja miatt nagyon ritkán látható. Az egyik legnagyobb termetű túzokféle szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert is. A kakas magassága mintegy 100 centiméter és elérheti a 18 kilogrammos súlyt is, de a tyúk átlagosan csak 4,5 kg. A nagy túzokra jellemző a torok két oldalán, az alsó csőrkáva tövénél található, foszlott fehér dísztollszálakból álló bajusz. Háta vöröses árnyalatú barnássárga, fekete és világos harántsávokkal, hogy az éppen költő madarat ne fedezzék fel a ragadozók, hasa fehér, melltájéka világosbarna. A fészkét termesztett növények közé rakja, bár a fészkei a mezőgazdasági művelés miatt állandó veszélyben vannak. Dürgőhelynek viszont inkább a réteket, alacsony füves területeket választja, táplálkozni is kijár ide. A túzok mindenevő madár, nagyobb részt fűfélékkel táplálkozik, de jelentős arányban fogyaszt rovarokat, csigákat, férgeket, különböző magvakat, sőt rágcsálókat vagy kisebb madarakat is elfogyaszt néha. 2-3 szürkészöld, barna foltos tojásból 20-28 nap múlva kikelnek a csibék, fészekhagyók, néhány óra elteltével követik a tojót, aki még 4-6 hétig gondoskodik róluk. Mivel csak egyszer költenek évente és kevés tojásuk van, ezért reprodukciós képességük nagyon gyenge. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (International Council for Bird Preservation, ICBP) túzokvédelmi csoportja a különösen veszélyeztetett túzokfajok közé sorolta a reznekkel együtt, mivel már évszázadok óta fogyatkozó egyedszámú faj.
 
Az elmúlt évszázadban még annyi túzok élt hazánkban hogy vadászták a húsáért. Napjainkban azonban nem csak a vadászat, hanem az urbanizáció hatására is annyira megfogyatkozott számuk, hogy a fokozottan védett madarak státuszába került. Jelenleg az országban csak néhány természetvédelmi területen élnek. Életüket a mezőgazdaság és a lakott területek növekedése mellett az átviteli hálózat vezetékei is veszélyeztetik. A veszélyt életmódjuk és repülési tulajdonságaik jelentik részükre. A túzokok élőhelyeiken az év nagy részében a nőstények és a hímek külön csoportokat alkotnak és a nemek alapján összeverődő csoportok egymást figyelve repülnek újabb helyekre, táplálékuk megszerzése érdekében. Mivel az elektromos vezetékek miatti veszélyeztetéssel az ember régebben még nem volt tisztában, ezért előfordul, hogy a túzokok élőhelyeit vezetékek szelik át. Ezeken a területek előfordulhat, hogy a védett madarak, amikor társaikkal átrepülnek újabb táplálkozó helyeket keresve, túl későn veszik észre a vezetékeket és azzal ütköznek.

Képek

A nagy testű madarak 30-40 méter magasságban nehezen tudnak manőverezni. Az elektromos vezetékeket észreveszik, de túl későn ahhoz, hogy esetlen mozgásukkal ki tudnának térni előlük. Az ütközés pusztulásukat okozza.
Az átviteli hálózat fenntartója, a MAVIR ZRt.  láthatóbbá szeretné tenni a vezetékeket, hogy a túzokok időben észrevegyék és kitérhessenek előlük repülés közben. Így a túzokok élőhelyeinek környezetében az elektromos vezetékekre madáreltérítőket helyeznek ki, hogy időben észrevegyék és kitérhessenek előle a madarak.

A természetvédelmi szakemberek az elmúlt években felmérték a túzokállományt és térképre rajzolták élőhelyeiket is. Az alábbi térképen lévő foltok segítségével illusztráltuk hol vannak ezek a területek az országban. A térképen láthatjuk azt is, hogy ezeket a területeket távvezetékek szelik át. Ezek mentén alakul ki a veszély, itt kell elhelyezni madáreltérítőket, hogy időben észrevegyék és elkerülhessék őket.

Ahhoz, hogy madáreltérítőket hozzunk létre, ismernünk kell a túzokok látását. A túzokok a főemlősökkel ellentétben nem látnak színesben (mint mi), viszont az ultraibolya sugarakat érzékenyebben szemlélik. Ezért a madáreltérítő szerelvényeket ennek tudatában tervezik.

Jelenleg is többfajta madáreltérítőt gyártanak, melyek sokszínűsége nagy választékot nyújt.

Kezdetben spirálhoz hasonló, műanyagból készült eltérítőket gyártottak, melyekből a magyar hálózat vezetékeire is telepítettek. Ezek az eltérítők nem elég markáns megjelenésűek, beleolvadnak a vezetékek látványába és anyaguk egy idő után kifárad, eltörik.

Készítenek zászlóhoz hasonló szél által mozgatott, gömb és tárcsa alakú madáreltérítőket, melyek különböző formájukkal, mozgásukkal, megjelenésükkel hívják fel a túzokok figyelmét a közelgő veszélyes zónára.

Kétségtelen, hogy a leginkább a fire-fly (szentjánosbogár) névre keresztelt madáreltérítők hívják fel a figyelmet a közeli veszélyre, mivel ezek a szerelvények a fényvisszaverő része csapágy mentén a szél segítségével forgásba lendül, és így hamarabb észreveszik a túzokok, és ki tudnak térni a vezetékek elől. A problémát ezeknek a szerelvényeknek bonyolultságuk jelentik. A szél miatt sokszor nem csak forognak, hanem beakadhatnak, csapágyaik miatt megakadhatnak a forgásban, vagy kilazulva leeshetnek.

Képek

A madáreltérítők telepítése nehéz és drága dolog. Ennek oka, hogy a sokszor 30-40 méter magasságba csak különleges kosaras darukkal egyenként lehet felhelyezni őket. Ez a szántóföldeken a vezetékek alatt nehézkes és drága művelet. A felhelyezés legmodernebb módja a helikopterről való rögzítés lenne, de általában 30-50 méter magasságban olyan szélviszonyok uralkodnak, amelyek kockázatossá teszik a repülést, közvetlenül a vezetékek és oszlopok mentén.

Képek

Az állami és civil természetvédelem, illetve a hazai áramszolgáltatók több évtizedes együttműködésének kíván konkrét működési keretet és kiszámítható ütemtervet adni az "Akadálymentes Égbolt" nevű megállapodás, amelyet Olajos Péter európai parlamenti képviselő kezdeményezésére, közel egyéves szakmai előkészítés után 2008 február 28-án írták alá az akkori Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, az elosztó hálózati társaságok és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Később csatlakozott hozzájuk a MAVIR és az ERŐTERV. A program célja, hogy a madárvédelmi szempontból frekventált helyeken megakadályozza, vagy csökkentse a madarak ütközések miatti elhullását, csökkentsék a madarak veszélyeztetettségét és a teljes hazai hálózatot madárbaráttá tegyék.  
A megállapodás alapján a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, illetve területi szervei átadják azoknak a vezetékszakaszoknak a pontos megjelölését, amelyek madárvédelmi szempontból veszélyesnek minősíthetők. A hálózati társaságok ennek alapján pontosabban tudják tervezni, mely szakaszokon és milyen madárvédelmi megoldásokat kell alkalmazniuk, amennyiben átalakításokat végeznek az adott szakaszon. Ezen felül, a megállapodás aláírásával létrehozandó Koordinációs Bizottság (amelyben az aláíró felek mindegyike egy-egy képviselővel vesz részt), a veszélyes vezetékszakaszokat prioritási kategóriákba sorolja, és ennek megfelelő ütemtervet alakít ki átalakításukra, annak érdekében, hogy az egyéb, műszaki szempontok miatt átalakított szakaszok mellett a madárvédelmi szempontból legfontosabb szakaszok átalakítására is mihamarabb sor kerüljön. A programon belül szorgalmazzák a madáreltérítők telepítését a közép- és nagyfeszültségű hálózaton, a kisfeszültségű távvezetékek esetében a légvezetékeket földkábellel való kiváltását tervezik. Az akadálymentes égbolt program keretében az ERŐTERV olyan oszlopelemeket tervez, melyeken szigetelőpapucsok segítségével akadályozzák meg a madarak áramütését. Tervbe vették a kisfeszültségen a gólyafészkek, közép- és nagyfeszültségen a kerecsensólyom és vörös vércse műfészkek kihelyezését. A terv az, hogy 2020. januárig minden madárvédelmi szempontból veszélyes vezetékszakaszt átalakítanak madárbaráttá. A munkálatok finanszírozását hazai és uniós természetvédelmi keretekből, illetve az energetikai társaságok hozzájárulásából végzik. A program a minisztériumi támogatáson kívül segítséget nyújt az LIFE+, a KEOP és más Európa Uniós programok lehívásában.
A programban végzett munkát évente a MAVIR által szervezett konferencia keretében vitatják meg, és határozzák meg a következő év feladatait.

Képek

A gólyavédelem több évtizedes múltra tekint vissza Magyarországon. Az első hazai felmérést 1941-ben szervezte a Madártani Intézet és a felmérések adatai szerint az elmúlt négy évtizedben változott meg alapvetően a fehér gólyák fészkelőhely választása, miszerint korábban épületeken és fákon lehetett a legtöbb gólyafészket találni. Az első 91 db oszlopra épült fészket 1968-ban jelentették, és ezt követően gyorsan emelkedett a villamos hálózatok oszlopain található fészkek száma, és ma már a madarak négyötöde villanyoszlopokon neveli fiókáit. Az 1970-es években a gólyafészkek okozta problémák elhárítására a Madártani Intézet és az áramszolgáltató vállalatok dolgozták ki a fészkek magasításának módszerét. A gyakorlati védelem, jelentős lépése volt, amikor a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat és a Magyar Villamos Művek Tröszt a természetvédelemmel együttműködve kifejlesztette a fészekmagasító-kosarat. A gólyavédelem koordinálását 1974-es megalakulása után fokozatosan a Magyar Madártani Egyesület (MME) vette át.

Az MME 1987-ben vette fel a kapcsolatot a hazai elosztó hálózati társaságokkal, hogy valamilyen megoldást dolgozzanak ki a madarakat tizedelő áramütések visszaszorítására.
A Magyar Villamos Művek Tröszt (a mai MVM Zrt.) segítségével megkezdődött az eszköz megtervezése, valamint a szóba jöhető anyagok tesztelése tartósság és szigetelőképesség szempontjából. A munka eredményeképpen létrejött egy könnyű, olcsó és könnyen felszerelhető „szigetelőpapucs”, melyből az első 70 darabot a Hortobágyi Nemzeti Park területén helyezték fel 1991-ben. A szigetelések koordinálását kezdetben az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya végezte, amelyet mára egyre nagyobb részben átvállaltak a nemzeti parki igazgatóságok. Az elmúlt húsz év során közel 50 000 oszlopra való szigetelő papucsot gyártatott le az MME.

Képek

A madárvédők szerint a sérülések fő okai, hogy az oszlopok közt húzódó ún. légvezetékeket a madarak nem képesek kikerülni, egyszerűen későn veszik észre azokat és nem tudnak olyan hirtelen irányt változtatni és a vezetéknek ütköző, majd a földre csapódó állat azonnal, vagy a súlyos sérülést követően pusztul el. Valamint a szigeteletlen oszlop fejszerkezetére ülő madárfajok (pl. ragadozó madarak, gólya, szalakóta) is súlyos áramütést szenvedhetnek. A madárpusztulások miatt a nemzeti parkok útmutatása alapján az elosztóhálózati társaságok szakemberei az ország egyes területein a légvezetékeket földkábelre cserélték. Az ilyen beruházás, többek között a fokozottan védett túzok, a ragadozó madár fajok, mint a kerecsensólyom, a kékvércse, a vörös vércse, a barnakánya, valamint a vonuló madarak, például a daru, a kis lilik és egyéb vadlúd fajok védelmét szolgálja. Ez a módszer azonban – amellett, hogy a helyi adottságoktól függően másfélszer de akár kétszer annyiba kerül – megnehezíti a karbantartást és jelentősen megnehezíti az üzemzavar-elhárítást. Itt is meg kell találni azt a megoldást ami a madarak és a fogyasztók érdekeinek egyaránt megfelel.

Hortobágyon a szalakótáknak is nagy problémát okoztak a légvezetékek, míg sikerült vonulási területeik körzetében a földbe süllyeszteni a vezetékeket.

Képek

Az orvvadászat, a szélsőséges időjárás, és a mérgezések mellet az elektromos vezetékek is veszélyt jelentenek egyes madárfajok életére.

Mint ahogyan a túzok esetében olvashattuk az előző fejezetekben, úgy más madárfajok is veszélybe kerülhetnek repülésük során. Ez egyrészt annak köszönhető, ha manőverezési képességeik nem túl jók és nehezen veszik észre a vezetékeket, mint a túzokok, másrészt, ha éjszaka vadásznak, mint például a baglyok és a gyors irányváltoztatás következtében nem veszik érzékelik a vezetéket és ütköznek. Ha az ütközés nem jár áramütéssel, roncsolással, akkor agyrázkódással, kisebb sérülésekkel megúszhatják a találkozást. Ez azonban ritka eset. A nagytestű madaraknál, mint a túzok, ez a madarak pusztulásával végződik. Ezért helyeznek a madarak szempontjából frekventált területekre madáreltérítő szerelvényeket. Ha a vezetékek mentén bizonytalanul a földön mozgó madarakat találunk, szerencsésen ért véget az ütközés, állatkórházba szállítás után két-három hét alatt az agyrázkódásból felépülő madarat vissza lehet engedni az élőhelyére.

Az esetek többségében, az ütközést a madarak nem ússzák meg agyrázkódással. Az áramütéstől sokkos állapotba kerülhetnek, égési és zúzódásos sérülései keletkezhetnek, melyeket a sokkhatás miatt tovább csipkedve ronthatnak a helyzeten. Az ilyen madaraknak kevés az életben maradási esélyük, hacsak nem találja meg az ember őket időben és nem viszi el állatorvoshoz.

Kevés vadon élő madár jut el az állatkórházba, mivel a sérülés helyén a ragadozók hamarabb lecsapnak rá, minthogy az ember megtalálja. Az elektromos vezetékek miatti gyógyítható sérülések esetében a Hortobágyon olyan helyen lábadoznak a sérült madarak, ahol az ütközésüket okozó vezetéket szimbolizáló hálózati elemet helyeznek el, enyhe villamos energia jelenlétével. Ez úgy működik, mint a legeltetett állatok esetében a villanypásztor, aminek érintése után megtanulják az állatok, hogy a vezeték veszélyes és kerülni kell.

Sajnos a túzokok nem maradnak életben az ütközés után, így nem is alakulhat ki a vezetékektől való tartózkodás reflexe. Marad az eltérítőkkel való figyelmeztetés.