A villamosenergia-szolgáltatás megbízhatóságát a termelő és szállító eszközök, berendezések, az üzemirányítási rendszer és a kezelést végző ember együttesen határozza meg. A zavarmentes működéshez korszerű, megbízható berendezések, megfelelő szervezés, fizikai és adatvédelem, a felelősségi körök pontos meghatározása és jól képzett, az energetikát hivatásának tekintő kezelőszemélyzet egységes rendszere szükséges. A MAVIR-nál mindez rendelkezésre áll.

A Rendszerirányító felelős azért, hogy a villamos-energia megfelelő minőségben és biztonsággal jusson el a fogyasztókhoz, ezért az ország villamos-energia hálózatán mindig elegendő áteresztőképesség tartalékot, az erőművekben teljesítmény tartalékot kell biztosítania.
A szállítás biztonságát növeli, hogy mind a 220-400 kV-os átviteli hálózat, mind a 120 kV-os elosztóhálózat hurkolt. Ez azt jelenti, hogy az egyes hálózati csomópontok között többirányú összeköttetés van, így egy elem elvesztése nem okozhat nagy kiterjedésű zavart a villamos-energia ellátásban (topológiai biztonság). A különböző feszültségszintű hálózatok egymásnak természetes tartalékot jelentenek, tehát pl. egy 400 kV-os távvezeték kiesése esetén a rajta áramló teljesítmény egy része a többi 400 kV-os vezetékre, egy része a 120 kV-os hálózatra terhelődik át
Az egyes országok hálózatai egymással összekapcsolva üzemelnek, rendszer-egyesülést alkotnak. Ez nem csak a topológiai biztonságot, hanem a termelés biztonságát is növeli. Az erőművekben keletkezett üzemzavarok esetén a kiesett teljesítmény pótlásában részt vesznek az együttműködő energiarendszerek. Az együttműködés Nyugat- és Közép-Európa minden országára kiterjed és több mint 300.000 MW teljesítményű energiarendszer kooperációját jelenti (összehasonlításul a magyar energiarendszer elmúlt évi csúcsteljesítménye nem érte el a 6000 MW-ot).
Az országok közötti kapcsolat az energia-szolgáltatás fizikájából adódóan rendkívül szoros, bármely rendszerben is lép fel hiány, a vele szinkronban működő energiarendszerek mindegyike részt vesz annak pótlásában. Az automatikus segítségnyújtás biztosítja, hogy a fogyasztó nem veszi észre a hazai erőművek valamelyikében bekövetkezett gépkiesést, legyen az bármilyen méretű. Ez a nem tervezett import formájában megjelenő teljesítmény azonban nem vehető igénybe korlátlan ideig. Előírás, hogy minden energiarendszernek 15 percen belül gondoskodnia kell teljesítmény-mérlege egyensúlyának helyreállításáról. Ez a szabály biztosítja, hogy a nagy európai rendszer folyamatosan készen álljon tagjainak kisegítésére. Az előírás megszegésének legsúlyosabb következménye az lehet, ha megszüntetik a kapcsolatot a szabály ellen vétő rendszerrel. Ilyen nálunk még nem fordult elő, bár ennek érdekében 2003 januárjában mintegy 300 MW mértékben korlátoznunk kellett a fogyasztást.
Az energiarendszer szórt struktúrája, többszörösen hurkolt topológiája, a nemzetközi együttműködés nagy biztonságú ellátást biztosít. Ellátási zavarok csak kis területre lokalizáltan, a fogyasztók kis csoportjánál és rövid ideig lép(het)nek fel. A gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon kevés azoknak az üzemzavaroknak a száma, amelyeknél a fogyasztói kiesés a villamos-energia iparág működését meghatározó Üzemi Szabályzatban jelentéskötelesként meghatározott 50 MWh-t eléri.
Bár a fentiek szerint az ellátás biztonsága tervezhető és felügyelhető, az üzemzavarok sokkal „találékonyabbak” annál, mintsem így leegyszerűsítsék a Rendszerirányító dolgát. Fel kell készülni előre nem látható helyzetek kezelésére is. ( Lásd: „Mi van, ha baj van?”). A példákat azon kevés eseményből válogattuk össze, amikor a villamosenergia-rendszer üzemzavarát a fogyasztó is érzékelte. Hetente, naponta történnek olyan események, amelyek kezelése nem kisebb figyelmet igényel, mint az említett üzemzavarok elhárítása, következményeik csökkentése, de ezeket csak az üzemeltetők és üzemirányítók szűk köre ismeri. Ez így van rendjén, a fogyasztót nem a munka nehézsége, hanem eredménye győzi meg, vagyis ha az üzemzavart észre sem veszi.

Legjobb a bajt megelőzni. Ezzel nem mondtunk semmi újat, de szeretnénk elmondani, mit is jelent ez a MAVIR számára. A biztonságot még az üzem előkészítésekor kell megalapozni. Ekkor a várható eseményekre készülünk fel, megfelelő tartalékokat hagyva az erőművekben és a hálózaton.
Vannak események, amelyek talán soha nem következnek be, de kizárni nem lehet őket. Minden hajón vannak mentőcsónakok és az utasoknak megmutatják azt is, hogyan kell a mentőmellényt felvenni, bár senki nem hiszi, hogy a hajó el fog süllyedni.
A MAVIR számára kormányrendelet írja elő, hogyan készüljön fel az energiarendszer üzemét súlyosan veszélyeztető helyzetekre. A rendszerirányító számára nem ismeretlen az ilyen jellegű felkészülés, mindig is létezetek haváriatervek, amelyek különböző súlyosságú üzemzavarokat feltételeztek. Még olyan estre is van forgatókönyv, amikor az országban már csak a gyertyák világítanak, minden erőmű áll, minden nemzetközi távvezeték ki van kapcsolva. Vannak olyan erőműveink, amelyek ilyen helyzetben is el tudnak indulni, és segítségükkel beindítható a többi erőmű, fokozatosan elláthatók a fogyasztók.
A kormányrendeletnek megfelelően a válsághelyzetek megelőzésére és kezelésére a MAVIR létrehozta és működteti a meglehetősen ijesztő nevű Krízis Munkabizottságot. Ennek vezetője a MAVIR ZRt. elnök-vezérigazgatója. Tagjai az erőművek, az áramszolgáltatók és a villamosenergia-kereskedők által választott két-két képviselő, a Magyar Villamos Művek, mint közüzemi nagykereskedő, a Paksi Atomerőmű, mint kiemelt termelő, és 1-1 tagot ad a Belügyminisztérium Katasztrófavédelmi Főigazgatósága, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési tárca, valamint a Magyar Energia Hivatal.
A Krízis Munkabizottság alapvető feladata a vészhelyzet előtt és alatt teendő intézkedések előkészítése. Ez jelenti többek között a villamosenergia-ellátási szabályzatok véleményezését, a tüzelőanyag-készletek figyelemmel kísérését, korlátozási sorrendek, információs rendszerek előkészítését.

A 2003. április elsején megalakult Munkabizottságnak rögtön dolga is akadt: A Paksi Atomerőmű 2. sz. reaktorblokkjának tartós hiánya szükségessé tette az erőművi és hálózati karbantartási tervek felülvizsgálatát, a hiányzó villamos energia pótlását. A villamosenergia-rendszer különös gonddal készül a télre, hogy egy – a tavalyihoz hasonló – tartós hideg se okozzon nehézségeket az ellátásban. A felkészülés koordinálására a rendszerirányító a Krízis Munkabizottság jóváhagyásával egy operatív értekezletet működtet, amely lehetővé teszi, hogy a Paksi Atomerőmű, a MEH, a GKM, a MOL, az MVM és a MAVIR képviselői kéthetenként a legfrissebb információk birtokában értékeljék a helyzetet és tegyenek javaslatot a problémák megoldására.

Hiába a legalaposabb felkészülés, a bajt nem mindig lehet elkerülni. Ha mégis bekövetkezik, akkor mindent el kell követnünk, hogy a lehető legkisebb kárt okozza.
Célunk, hogy a rendszer működőképességét, nemzetközi kapcsolatait mindenáron fenntartsuk. Az ennek érdekében történő operatív beavatkozások sajnos nem mindig fájdalommentesek.
A komoly üzemzavarok általában felborítják a villamosenergia-rendszer teljesítmény-egyensúlyát. Egy nagy, vagy 2-3 kis blokk kiesése nem jelent a fogyasztó számára is érzékelhető eseményt, erre számítani lehet és kell. A rendszer működéséhez hozzátartozik, hogy rendelkezik megfelelő tartalékokkal ezek gyors pótlására. A gond akkor kezdődik, ha az üzemzavar miatt hiányzó teljesítmény jelentősen meghaladja az ésszerű tartalék mértékét. Lehetne persze sokkal nagyobb tartalékokat üzemeltetni, de azt a fogyasztók zsebe bánná.
Ha kikapcsolódik egy erőművi blokk, a teljesítmény-egyensúly helyreállítására két lehetőség kínálkozik: vagy a termelést kell növelni, vagy a fogyasztást kell csökkenteni. Az elsőről éppen most szóltunk, ez az általánosan elterjedt gyakorlat. A második módszer, a fogyasztás csökkentése kellemetlenül érinti a kikapcsolt fogyasztókat, ezért ha csak lehet, el kell kerülni. Ha mégis ehhez az eszközhöz kell nyúlnunk, azt szigorú szabályok szerint tesszük, az érvényes minisztériumi rendeletnek megfelelően. Mindig csak a feltétlenül szükséges, legkevesebb fogyasztót kapcsoljuk ki. Ebből a célból előre elkészített „csomagok” állnak a rendelkezésünkre, mindegyikről tudjuk, hány MW fogyasztót tartalmaz. Ezekbe a „csomagokba” – hivatalos nevükön korlátozási fokozatokba – csak olyan fogyasztók kerülhetnek, akiknél a kikapcsolás nem okoz életveszélyt, nagy anyagi kárt. Nem kapcsolható ki például egy kórház, vagy egy bánya, de nem lehet a korlátozott fogyasztók között veszélyes vegyipari nagyüzem, a vízmű vagy a metró sem és törekszünk arra, hogy a korlátozás minél később érintse nagy számban a lakosságot. Sok olyan gyár, iroda és háztartási fogyasztó van, ahol a kikapcsolás természetesen kellemetlen, de nem jár visszavonhatatlan következményekkel. A több korlátozási fokozat megléte lehetőséget ad arra, hogy ne ugyanazok legyenek hosszú ideig kikapcsolva, szükség esetén cserélni lehessen. Erre még soha nem volt szükségünk.

Fogyasztói korlátozást a 90-es évek eleje óta nem rendelt el a Rendszerirányító, de a közelmúltban két olyan esemény is bekövetkezett, amelyek során a súlyosabb következmények megelőzésére ehhez az eszközhöz kellett nyúlnunk.
2002. június 2-án a paksi 400kV-os alállomáson (tehát az erőművön kívül, attól függetlenül) keletkezett üzemzavar, amelyet követően két problémát kellett kezelnie a Diszpécser Szolgálatnak: helyre kellett állítani a magyar villamosenergia-rendszer teljesítmény-egyensúlyát és gondoskodni kellett arról, hogy a dél-dunántúli térségben erősen lecsökkent feszültség ne vezethessen az üzemzavar kiterjedéséhez.
Az egyensúlyt szerencsére gyorsan és tartósan sikerült helyreállítani, a nagyobb gondot a feszültség okozta. A 400 kV-os gyűjtősínek kikapcsolásával a paksi alállomáson megszűnt a betáplálás a 120 kV-os hálózatba. Mivel a térségben másik két 120 kV-os vezetéken karbantartók dolgoztak, egy harmadikon pedig néhány perc múltán zárlat keletkezett és ezért automatikusan kikapcsolódott, a Dél-Dunántúlon a 120 kV helyett csak 85-90-kV-ot mutattak a műszerek. A Pécsi Erőmű mindent megtett, amit csak lehetett a feszültségcsökkenés mérséklésére, de egy 60MW-os blokk nem képes csodákra. A gép túlterhelődött és kikapcsolódott. A dunaújvárosi transzformátorok névleges teljesítményük csaknem másfélszeresével működtek. Ez az állapot a kánikulai melegben sokáig nem tartható fenn, a transzformátorok túlmelegedése, kikapcsolódása szinte az egész Dél-Dunántúl kiesését okozta volna. A kialakult helyzetben csak a fogyasztás helyi csökkentése jelenthetett megoldást. Az ODSZ ezért a körzetben 50MW terheléskorlátozást rendelt el. A jól megválasztott helyen ténylegesen kikapcsolt 43 MW elegendőnek bizonyult a paksi gyűjtősín, a sándolfalvai távvezeték és a két paksi 400/120 kV-os transzformátor visszakapcsolásáig.
Más jellegű volt a 2003. január 13-án bekövetkezett üzemzavar, amikor több erőműben egymás után fellépő rendellenesség miatt kellett korlátozni a fogyasztást.
A nagy hideg miatt a Mátrai Erőmű fűtőanyaga befagyott. A Dunamenti Erőmű két generátora is leállt, a Csepeli Erőmű nem tudott elindulni. A nemzetközi előírásoknak megfelelően a magyar energiarendszer képes akár a legnagyobb erőművi blokk, tehát 460MW kiesett teljesítmény 15 percen belüli pótlására. De ez akkor mind kevésnek bizonyult, a hiányzó teljesítmény kb. 3-szor nagyobb volt, mint az előírás szerinti tartalék. A nemzetközi hálózatból hozzánk beáramló, nem tervezett import teljesítmény értéke 5 óra 24 perc és 8 óra között folyamatosan meghaladta az európai rendszeregyesülés által előírt, max. 100 MW-ot. A csúcsértéket, 560 MW-ot 6 óra 22 perckor érte el. Ebben a helyzetben a diszpécser számára az egyetlen igénybe vehető eszköz a fogyasztói korlátozás elrendelése maradt. Enélkül nem lehetett volna javítani a termelés és a fogyasztás egyensúlyán, csökkenteni a nemzetközi energiarendszerből nem egyeztetett módon történő energiavételezést. Mintegy 310 MW-nyi fogyasztást kapcsoltunk ki. A korlátozás 8 óra után néhány perccel ért véget, amikor részben hazai, részben import-forrásokból sikerült pótolni a hiányt.

A fentiekből már kiderülhetett, de érdemes összefoglalni:
Mivel a villamos energia ellátás egyetlen, közös vezetékhálózaton történik, bár több szereplővel, szükséges egy, a többi résztvevőtől független, pártatlan rendszerirányító, akinek egyetlen érdeke, hogy a szolgáltatás minden résztvevője számára egyforma jogokat biztosítva feleljen a villamosenergia-rendszer egészének működéséért.
A MAVIR az a szervezet, amely a villamosenergia-rendszert és annak működését a termeléstől a szállításon keresztül a fogyasztásig, a tervezéstől a megvalósításig látja. Rendelkezik a rendszer irányításához szükséges minden technikai eszközzel és ezek segítségével birtokában van minden szükséges adatnak, információnak. A Magyar Energia Hivataltól kapott működési engedélye alapján nem csak képes és kész, hanem jogosult is beavatkozni az energiaellátás folyamatába. Tevékenységének célja, hogy Ön, a Fogyasztó, legyen bár piaci szereplő, vagy a közüzem része, csak annyit érzékeljen: villamos energia – természetesen van.