Mióta van rendszerirányítás?

A rendszerirányítás egyidős a villamosenergia-rendszerrel, hiszen a zavartalan működéséhez szükség van egy olyan irányító szervezetre, amely a rendszer egészét átlátja. Több mint 100 évvel ezelőtt, a villamosenergia-szolgáltatás kezdetén, egy-egy termelő a hozzá közel található fogyasztókat látta el villamos energiával. Ez meglehetősen drága módszer volt, hiszen minden erőműnek külön-külön kellett gondoskodnia tartalékokról karbantartás vagy üzemzavar esetére, gyakorlatilag minden erőmű mellé kellett egy másik.

A hálózati frekvencia és a feszültségek szabványosítása nagy előrelépés lehetőségét teremtette meg: az eddig külön-külön működő ellátási területeket egy közös rendszerré kapcsolhatták össze.

Bízvást nevezhetjük történelminek 1949. november 23-át, azt a napot, amikor Budapest székesfőváros kábelhálózatán keresztül párhuzamosan kapcsolták Magyarország keleti és nyugati áramszolgáltatói körzeteit. Bánhida, Tatabánya, Kelenföld, Ajka, a Mátra, Salgótarján, Diósgyőr, Dorog, Kesznyéten, Kazincbarcika és Újpest erőműveinek szinkron üzembe kapcsolása új fejezetet nyitott a hazai villamos-energetika történetében: központi üzemirányítás alatt megkezdte működését a magyar villamosenergia-rendszer (VER). Az irányítást az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) végezte. Miután már néhány hónappal korábban elkezdték az ország akkor még egymástól függetlenül üzemelő ellátási területein a fogyasztói igények óránkénti felmérését, az összekapcsolás után lehetővé vált, hogy órás felbontású menetrendet állítsanak össze az erőművek számára. Kivételt csak a kelenföldi erőmű jelentett, amely nem menetrend alapján termelt. Speciális feladata az volt, hogy biztosítsa a frekvencia állandó szinten tartását.

Hogyan fejlődött a rendszerirányítás?

Az újonnan alakult OVT kezdetben a negyvenes évek elején üzembe helyezett Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek Váci úti teherelosztójában, annak technikai eszközeivel működött.
Az összekapcsolt hálózat gyorsan növekedett. Egymás után épültek az új távvezetékek, de ezzel az erőműépítés nem tudott lépést tartani. A fogyasztás viszont olyan tempóban nőtt, hogy szükségessé vált egy, később több nemzetközi távvezeték kiépítése. Az első 1952-ben Kisigmándot kötötte össze a csehszlovákiai Nové Zámky-val.
1953-ban a Teherelosztó is kinőtte az Elektromos Műveket és az Úri utcába, a budai Vár pincerendszerébe költözött. Az akkori hatalom a stratégiailag fontos központi rendszerirányítót abszolút védett helyen akarta tudni, ezért költöztették az intézményt oda, ahol régebben a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékát őrizték. A többemeletnyi mélységben korszerű technika működött. Az erőművekből és a fogyasztói alállomásokról folyamatosan érkeztek a teljesítmény- és a feszültségmérések adatai, egész falat betöltő séma jelezte a hálózat állapotát.
Az OVT szolgálatai különböző feladatokra szakosodtak. Az üzemelőkészítő szolgálat tervezte meg a következő napra a hálózat és az erőművek üzemét, a diszpécser szolgálat végezte az üzem folyamatos felügyeletét és irányítását. A távközlési szolgálat biztosította a szükséges távméréseket, a távjelzéseket és a telefonkapcsolatokat.
A Teherelosztó berendezéseit folyamatosan korszerűsítették, hogy lépést tudjon tartani az óriási ütemben fejlődő villamosenergia-rendszer támasztotta követelményekkel. Ennek ellenére az 1970-es években láthatóvá vált, hogy a rendszerirányításban is elkerülhetetlen a „generációváltás”, a számítógépes technika bevezetése. A jelentős megújulással egyidőben a Teherelosztó a vári pincerendszerből 1978-ban új, az igényei szerint kialakított épületbe, a Petermann bíró utcába költözött. Az itt üzembe helyezett számítógép nemcsak a Kelet-európai villamosenergia-rendszereket egyesítő CDU-ban, hanem az egész világon a legkorszerűbbek közé tartozott. A HIDIC 80 típusú folyamatirányító rendszer jelentősen megkönnyítette az üzemelőkészítés és a diszpécserek munkáját. Képernyőin hatalmas mennyiségű adatot tekinthettek át, ami segítette a terhelés gazdaságos elosztását az erőművek között és a hálózat üzemének kézbentartását.
Még ugyanebben az évben, Európában elsőként elkészült a magyar és szovjet energiarendszert összekötő 750 kV-os távvezeték, amely önmagában az ország fogyasztásának egyharmadát volt képes biztosítani. Ez, és a Paksi Atomerőmű 4 db, egyenként 440 MW-os blokkjának üzembe helyezése biztosítani tudta a folyamatosan növekvő fogyasztás fedezését. Egy ideig nem volt szükség jelentős beruházásra a Teherelosztóban, ám házon belül az igen jól felkészült gárda folyamatosan korszerűsítette a folyamatirányító számítógépes rendszert, bővítette annak kapacitását. Bár ez a számítógép még alkalmas volt, hogy kiszolgálja a Nyugat-európai villamos-energia rendszer-egyesüléshez, az UCTE-hez 1995-ben megtörtént csatlakozás követelményeit, már folyamatban volt a teljes üzemirányítási rendszer korszerűsítése. A 2001-ben befejezett ÜRIK nevezetű projekt nem csak a Teherelosztó számítógépes berendezéseit, hanem az adatátviteli berendezéseket, az alállomási adatgyűjtő és adatkezelő rendszereket is magában foglalta.

Hogyan lett az OVT-ből MAVIR?

A villamos-energia kereskedelem liberalizációjára történő felkészülés részeként az Magyar Villamos Művek Rt. 2000. október 19-én hozta létre a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Részvénytársaságot (MAVIR Rt.). Az Országos Villamos Teherelosztó feladatait és eszközeit átvéve a szállítói engedélyes Magyar Villamos Művek Rt. megbízásából a rendszerirányítási tevékenységet a MAVIR Rt. látta el.
2003. január 1-jétől a MAVIR Rt. önálló rendszerirányítói engedélyes és korábbi tevékenységét (hálózati és erőművi üzemirányítás) a jogszabályok jelentősen kibővítették. A MAVIR Rt. felelős a villamosenergia-rendszer üzembiztonságáért, rendelkeznie kell a szükséges rendszerszabályozási tartalékokkal és diszponál a határkeresztező távvezetékek, hálózati kapacitások felett. Feladatait díjazás ellenében végzi a Kereskedelmi Szabályzatban, az Üzletszabályzatban, a Villamos energia Törvényben és a kapcsolódó végrehajtási rendeletekben foglaltaknak megfelelően. Tulajdonosa a magyar állam, a tulajdonosi jogokat a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium gyakorolja. A villamosenergia-rendszer többi résztvevőjétől független szervezetként felel a biztonságos energiaellátásáért.